Ott akadtam el, hogy megvolt a múlthét szabadidős programja, de nem az órák, és hát ugye mindezt majd' egy hete írtam.

A mostani hétből órákon kívül olyanok történtek, hogy

- Kedden este választás by Politics Class: 5 pártba lettek beosztva (azaz általában nem a saját valós politikai nézeteiket képviselték), ezeknek kellett programot és kampányt írniuk, és mindez a kedd esti választási beszédekben és vitákban, majd az azt követő szavazásban csúcsosodott ki. Nagyon meggyőzőek voltak, mármint mind az öt team nagyon felkészült volt. A legjobb színészi alakítás díját egyértelműen a nacionalista párt képviselője, Niels kapná, aki nagyon jól hozta a vaskalapos és demagóg rasszista szövegeket. Dehát persze az internationaloktól nem számíthatott szavazatra. Én végül a Freedom pártra voksoltam, akik az adók csökkentését, privát biztosításokat stb. akarnának bevezetni -- otthon nem feltétlenül szavaznék ilyenre, de sztem Dániában ez működhetne, hiszen alapvetően jólét van, ha kevesebb adó megy központi elosztásra, az a pénz pozitívan erősítheti a piacot, anélkül, h. a kisebb pénzűek igazságtalanul megszenvednék. Amúgy meg is kapták a legtöbb szavazatot, de mivel ez is csak huszonvalahány % volt, végül a 3 legkevesebb szavazatot kapott párt alkotott koalíciót (ez a programjaik összeeegyeztethetősége alapján reális is volt).

- Szerdán du. volt zumba Zsuzsival, és jó sok érdeklődővel, elvileg a továbbiakban minden kedd este lesz. Kéne menni, csak tavaly is mindig volt egy csomó más is...

- Szerda este a Vocal Line nevű aarhusi acappella kórus adott koncertet a suliban, akik állítólag világszínvonalúak - hát nem tudom, a többi kórus milyen, de ők qrvajók voltak :)) Tessék rákeresni jútyúbon. Énekeltek Butterfly-t, Viva la vidát meg Hallelujah-t, meg egy csomó más szépséget (dánul is), amiket nem ismertem.

- Csütörtökön voltunk a nyelvsuliban szintfelmérőn, pár kérdést tettek fel meg egy levélírós feladat volt, sztem nem volt nehéz. Aztán majd 2-3 héten belül írnak levelet, h. mi a stájsz. (Amúgy most költözik a suli közelebb a højskoléhez, ami jó, mert ez a hidegben-nagyszélben 2x0,5 órát bringázás nem volt annyira jó.)

- Tegnapra meg esett nagy hó. És volt első buddy group meeting, ami ilyen kultúrák közötti ismerkedést segíti kiscsoport (5 fővel, 2 dán - egy fiú, egy lány -, Nabila Ghánából, Giedré, meg én). Kaptunk Trinétől segítő kérdéseket beszélgetésindítónak, amiket végig is beszéltünk, de persze kitérőket is tettünk, szóval klassz kezdés volt.

Ma az a megdöbbentő érzés fogalmazódott meg bennem, mintha az elmúlt két hétben ugrásszerűen megváltozott volna bennem egy csomó dolog. Persze olyan dolgok, amiket az elmúlt fél(-másfél) év előkészített, mégis mintha hirtelen lenne a változás. Attitűdben, véleményben, viselkedésben... és persze még korántsem zárult le a dolog.

Részben pozitív, mert egy része olyan, amiért keményen küzdöttem, részben meg ijesztő, hogy olyan dolgokban változik észrevétlenül a véleményem, amikre nem számítottam. Ugyanaz az ember vagyok-e még, meg miben változtam még, amiben nem tűnt fel, meg ilyenek...

És például sokkal jobban leköt az ittlét, mint eddig, az üres gondolatjáratokban sem kattan rögtön az agyam az otthoniakra, ill. a masszív csetes lelkizések után is viszonylag könnyen visszaváltok. Ami jó, h. tudok ide figyelni, de rossz, h. távolodom... keressetek, kérlek.

De gyldenhårede drenge
Ungarnsk eventyr

Der var engang en prins, der ønskede at blive gift.

En dag rejste han gennem en landsby. Der stod tre piger og snakkede foran deres hus.
Den ældste pige sagde:
- Hvis prinsen gifter sig med mig, laver jeg den bedste mad han har fået.
Den anden pige sagde:
- Hvis prinsen gifter sig med mig, broderer jeg ham det smukkeste tøj han nogensinde har haft.
Den yngste pige sagde:
- Hvis prinsen gifter sig med mig, føder jeg ham to smukke gyldenhårede drenge.
Prinsen sendte omgående hans tjener og giftede sig med den yngste pige på den selv samme dag.

De var glade. Prinsen blev konge, og en dag skulle han gå i krig. Krigen var rigtig lang. Da han var der, fødte dronningen to smukke gyldenhårede drenge.

Men der var en heks på slottet. Hun havde ønsket at prinsen skulle gifte sig med sin datter, så nu var hun vred på dronningen. Så hun stjal tvillingerne, og skiftede dem ud med to grimme hundehvalpe. Og hun begravede drengene levende i haven.

Kongen kom hjem, så de grimme hundehvalpe, og blev meget vred på sin kone. Han kastede hende i søen, men der kom en stor fisk, og slugte hende. Senere giftede kongen sig med heksens datter.

Men på det sted, hvor tvillingerne blev begravet, voksede der to smukke træer med gyldne blade. Heksen var ikke glad for det. Hun talte med sin datter, den nye dronning. Så bad dronningen, kongen om at lave to senge ud af træerne. Det blev udført.

Men en gang, da de sov i sengene, hørte dronningen en stemme.
Den første seng sagde:
- Er dit arbejde svært, min bror?
Den anden seng svarede:
- Det er ikke svært, for jeg skal holde vores far. Hvad med dig?
Den første seng svarede:
- Mit arbejde er svært, for jeg skal holde den onde dronning.

Dronningen fortalte det til sin mor. Heksen rådgav hende. Så dronningen fortalte sin mand, at sengen gjorde hende syg. De skulle brændes.
Men der kom et får til ilden og spiste fra dets aske. I foråret fødte hun to gyldenhårede lam. Heksen så dem og hun beordrede at der skulle laves mad af dem.

Men, da kødet blev vasket, faldt et stykke fra begge lam i søen. De blev til to gyldne fisk. År gik, og en fisker fangede dem. De blev til to smukke unge mænd med gyldent hår. De fortalte deres historie til fiskeren, og gik ind på slottet sammen.

Der fandt de kongen. De fortalte deres historie, og kongen blev meget glad for at finde sine sønner. Han var meget vred på heksen og hendes datter og sendte dem væk fra slottet. Kongen og tvillingerne gik ned til søen, fangede den store fisk, og der var deres mor, sund og smuk. De var alle sammen igen. De holdt en stor fest, og levede lykkeligt, til deres dages ende.

(tudom, nemértitek, ezvan :))

Szóval az előző hétvégénél akadtam el. :) Folytatom onnan, de maradok témában a szabadidős/szórakoztató programoknál.

Péntek este ismét "Talent Café" előzte meg a suliban található diákcafé első buliját. Erre készült ugye az említett mesefordítás, azaz dánul újraírás. Egy másik leányzó, Bolette segítségével igyekeztem begyakorolni a kiejtést. (Azért figyelitek, h. ez azt jelenti, h. két alig ismert emberkéhez is odamentem szívességet kérni, h. hé segíts már! :)) Hát dánnak nem néztek vele, de tuti megértették, és nagy sikert aratott, utána sokan jöttek oda, h. tök érdekes volt, az ő meséik nem ilyenek, meg h. milyen ügyes vagyok h. le tudtam fordítani. :)

Volt egyébként mindenféle jóság, zene, ének, ritmusolás, trükkök, viccek stb. Szóval nagyon hangulatos este volt. A végén természetesen ismét a tanárok zenekara zárt, ismét idióta parókákban, állatiak voltak, így, h. már ismerjük őket, talán még nagyobb poén volt. :)))

A hétvége nyugis volt, zenehallgatás, séta a tó (fél)körül, ilyesmi. Vasárnap lehetett menni Himmelbjergetre ("Sky Mountain", 147 m...), de nekem nem volt kedvem másodszor a hideg szélben, úh. maradtam úszni meg skype-olni. Este a filmklubban La vita é bella, ami még mindig nagyon jó film. Spontán beszélgetés követte - egyébként elhatározásomnak megfelelően sikerült egész sokat a livingroomban időznöm, cseverészni meg játszani, hogy az első napokat kihasználjam ismerkedésre.

Ennek következményeként hétfőn spontán sütisütésbe keveredtem - vacsi után csapódtam ligrettózni, majd valaki kitalálta, h. jó lenne sütit sütni, mire a társaság lelkesen rávágta, h. miis-miis, majd elbringáztunk(!) a Sparba, és csináltunk heten csokis-kókuszos-narancsos sütit (csak mert mindenki hozzá akarta adni a saját ötletét :P). Ez volt az első rendes bringautam, mert előtte csak próbakört tettem. :))

Másik következményeként van pár ember, aki már jó haver / barátjelölt státuszban van, pl. a fent említett Bolette és párja, Johannes, Iréne, aki fél-francia, meg a szobatársam, Giedré. Ill. van még több emberke, aki ugyanehhez a társasághoz szokott csapódni játszani. De még sokakkal sikerült picit beszélgetnem, órák után, vagy mert odajöttek a mese miatt, vagy a csütörtöki "milyen internationalnak lenni" kis speach után, amire Tomival megkértek minket a tanárok, az előző félévihez hasonló "tudatosítsukhogyvannaknemdánok" Thursday Fórum elején (majd erről külön). :)

Aztán a hét további estéin már volt olyan is, h. csak kis időt töltöttem lent, mert elfáradtam és megnőtt az egyedüllét-igényem is kicsit, főleg, h. a napközbeni szünetekben többet maradtam lent.

Szerdán este a tanárok testületileg színházba mentek, és Laurens (ex-EuroClassos, aki a tavalyi EuroTripre jött velünk) vezette a joint eveninget, sok-sok csapatépítő és vicces játékkal. Buli volt. :) Van egy játék, ami hasonló a harcipuszival, de egyszerre két pár küzd, szóval picit pörgősebb, nagyon klassz. :)

Ami még említésre méltó a hétből, az a tegnap délutáni múzeumlátogatás Horsensben. Művészeti kiállítás, és mivel kortárs, akadt érthetetlen, sőt undorító alkotás is, de több érdekes, gondolatébresztő és megragadó is. Nem vagyok egy nagy művészetértő, nehezen kezdek el egyáltalán asszociálni egy elvont "izétől", de jó volt, h. kettesével vagy csoportokba verődve mentünk (ismét Giedré, Bolette, Johannes és Zsuzsi nevét kell említenem), és együtt ötleteltünk, mit üzenhet az adott mű. Szóval ha nekem totál nem mondott semmit, akkor a többiek ötletei után már beindult az asszociáció. Kedvencem az "átutaztam a világot" című, nagy üveglapokon különféle jelenetek, FB-n van kép. :)

Nem mellesleg sikerült lekésnünk visszafelé a buszt xD mert Zsuzsi és Giedré vettek kávét-teát, de nem sikerült 10-15 perc alatt elfogyasztaniuk, így 16:00 helyett 16:03-ra értünk ki, és senki nem vette észre, hogy hiányzunk. Még jó, h. volt nálam teló, és benne volt a "vagt-telefon" száma (vagt = duty, azaz az a teló amit a teacher on duty-k tartanak maguknál). Szal persze visszajöttek értünk, de asszem meg leszünk jegyezve emiatt :P És persze én, mert én telefonáltam, holott én csak vártam meg sürgettem a lányokat. :D

Hirtelen lettek ide címkék a bejegyzésekhez, hátha úgy fogyaszthatóbb a sok dolog, amit ideömlesztek, meg hátha így jobban tagolni fogom én is a bejegyzéseket. :)

Ééééés miközben címkézgettem, kaptam egy naaaagyon jó hírt, úgyhogy most örülés van. Éreztemhogyébrenkellmégkicsitmaradni ^^

Pénteken Intercultural Learning! Nos, az tök jó volt, és érdekes. Bemutatkozó kör után kaptunk egy listát különböző emberekről, akikkel egy egy hetes Lisszabon-Moszkva vonatúton együtt utazhatunk. Egy mondattal voltak jellemezve, általában nemzetiség és még egy tulajdonság, pl. foglalkozás, stílus, vmi ami nála van stb. (pl. vízum nélküli román anya egy éves gyerekkel, olasz DJ látványosan sok dollárral, alternatív életstílust élő holland(?) pánk, lengyel származású berlini prostitulált, vak osztrák zongorista stb.)
Közülök hármat kellett választani, akivel szívesen, és hármat, akivel nem akarnánk egy kupéban utazni. Először egyedül, majd hármas csoportokban kompromisszumra jutni, aztán ezeket megvitattuk az egész csoportban.
Érdekes tapasztalat volt, h. negatívat nehezebben választottunk, mert csak egy-két olyan volt, akit veszélyesnek tartottunk (pl. egy folyton részeg csávó), míg a többivel ha nem is szívesen utaztunk volna együtt, nehezünkre esett kinyilvánítani őket "rosszabbnak" mint a többi hasonló nemolyanszívesen. Meg pl. volt egy magyarországi roma, aki nemrég szabadult a börtönből - én úgy éreztem, h. szolidarítanom kell vele a közös nyelv miatt azzal, h. NEM rakom a negatív listára, akármennyire is még ő lett volna az, aki veszélyes lehet (a börtön, nem a bőrszíne miatt). Arról nem szólt ugyan a feladat, h. a kiválasztottak hallanák-e, h. őket választottuk, h. nem akarunk velük lenni, de feltételeztem, h. igen, és ezért semmiképp nem akartam őt a "nem" csoportba rakni.
A másik érdekes az volt, h. a kiscsoportomban lévő lánnyal ugyanazzal az indokkal két különböző embert raktunk negatívba, már tudniillik azzal, h. számunkra az az életstílus túl különböző. Nekem az alternatív pánk volt ez (felmerült bennem, h. az alternativitás drogokat is jelenthet), neki pedig a prostitulált.
A mi hármasunkban egyébként a pozitívak kiválasztásánál is jelentős szerepet kapott a biztonságra törekvés (pl. elég kevés nő volt, ez alapján én bevettem a bőrtárgyakat áruló afrikai nőt, h. ne legyek egyedüli nő a kupéban, mert mégis sohasemtudni, meg mert úgy gondoltam, olyan ember lehet, aki ismeri a munka értékét, s mint ilyen, valszeg jobban is tiszteletben tartja a másik embert is). Sok másik csoport viszont az alapján válogatott inkább, h. kik a legérdekesebb beszédpartnerek számukra.
A megbeszélésnél meg érdekes vitapont volt a prosti személye, akit a két ghánai srác mindenképpen elkerült volna, míg a többiek számára ez is inkább egy munka volt, és nem tudhatjuk, hogy jutott az illető oda. Meeeeg asszem a baszk nacionalista ill. kurd menekült, akiket (legalábbis az előzőt) páran terroristaként definiáltak. Valamint az "ukrán diák, aki nem akar hazamenni", őt a negatívba tette egy csapat, mondván h. haza KELL menni, míg mások azzal érveltek, h. nem állítja a mondat, h. később se akar hazamenni, ill. meg is változhat a véleménye, ill. Daria meg Zsuzsi találva érezték magukat, mondván ők sem akarnak hazamenni, ha külföldön vannak, míg ha otthon, akkor meg otthonról eljönni nem. :)

Ez volt a péntek, de ha már azóta volt még egy óra, ideveszem a keddi ICL-t is, nem időrendben megyek. :)

Ismét (az előzőtől különböző) 3 fős csoportokra oszlottunk, mégpedig úgy, h. minden international (7-en vagyunk) külön. Ezután sima rajzolós activity következett (minden csoportból 1 ember ugyanazt rajzolta egyszerre a másik két csoporttagjának, és a leggyorsabb csoport kapott pontot), de a témához kapcsolódó szavakkal: nemzetiségek és egyéb jellemzőjű emberek (német, román, nigériai, dán, HIV-fertőzött, farmer stb.) és fogalmak (racism, love, solidarity, difference, conflict etc.). Eleinte vezettünk, aztán két csapat beért minket, majd visszavettük a vezetést, és végül egy csapatban holtversenyben nyertünk. :) De nem is az volt a lényeg, hanem a vicces rajzok és sztereotípiák (az egyetlen fogalom, amit egy csapat sem tudott kitalálni, a szolidaritás volt). És h. pl. a rasszizmust mindenki fekete-fehér ember ellentétével szimbolizálta, a love-ot szívvel stb. Míg pl. a farmert ki a házával, ki egy szögletes kalappal rajzolta - utóbbi a mi teamünk volt, az egyik dán rajzolta és a másik rögtön kitalálta (mienk lett a pont), míg nekem egyáltalán nem farmer jutott a szögletes kalapról eszembe, hanem pl. bűvész. :)

Aztán a rajzok hasonlóságainak megbeszélése (és a coffee break) után következett egy powerpointos részben előadás, részben beszélgetés az kategorizálásról és sztereotípiákról, miért vannak, mikor jók, mikor rosszak, jópár példával és vitával. Szóval nagyon jó kis érdekes, gondolatébresztő óra ez, sok új szempontot lehet hallani, ami alapján az ember másképp látja talán a saját véleményét is.

Egyszerre van az az érzésem, hogy egy csomó minden történik, meg hogy nem is olyan sok.

Szerdán délelőtt már megvoltak az első mainsubject órák, de Trinének egy temetésre kellett mennie, úh. megkért minket, régieket (ill. Zsuzsi még nem volt itt), h. csináljunk egy bemutatkozókört meg némi csapatépítő játékokat a többiekkel. Ez klasszul is sikerült, az afrikai srácok maguk is mutattak egy csomó játékot, szóval nem volt nehéz dolgunk. Délután house- és WG-meeting, semmi extra. Este papírrepülő-építő bajnokság, a tavalyi üveggolyópálya párja, tehát random csapatokban. Hát, a mi csapatunk nem mutatott nagy tehetséget a dologhoz, így kicsit uncsi volt. Távolságot, levegőben maradási időt és esztétikát pontoztak, ebből egyedül a másodikban értünk el jó eredményt, kb. 5 mp-cel második leghosszabb idővel (az elsőnek mondjuk kb. 9 mp volt, papírpropellerrel).

Csütörtökön a Thursday Fórum a suliban lévő képekről szólt, by Jan. Jó volt, mert nemcsak előadott, hanem 2-3 fős csoportokban beszélgettetett is minket az assembly hallban található képekről.

Délután első Swingsisters, mindjárt meg is tanultunk egy dán slágert, ill. átírtuk a szövegét højskolésra, h. másnap a Talent Caféban előadhassuk. :)
Azután a szabadidőmben nekiálltam az Aranyhajú királyfiak c. magyar népmese dánra átírására, mivel előzőleg hiába kerestem dánra fordított magyar verset a neten. A fordítás (valójában dánul újraírás, tekintve a szókincs- és grammatikai tudásomat, dehát folklór, szóval szabad) egész jól ment, persze voltak hibáim, de este megkértem egy WG-társamat (Anna), h. javítsa ki. Zömmel szórendi hibáim voltak (aminek a szabályát nem tanultuk még), meg a szokásos kezdő hibák, mint véletlenül visszaváltottam múltból jelenre, meg prepozíciók, speci fordulatok.

Aztán még volt kórus is, elkezdtünk tanulni egy dalt, de még inkább bevezető jellegű alkalom volt.

Folyt. köv., mert most vacsi :)

Nos, új órarend. :)

A "Youth Empowerment" azért kérdőjeles, mert még kb. semmit nem tudunk róla, csak hogy lesz és a különféle tavaly és napjainkban folyó tüntetésekkel, forradalmakkal, akármikkel kapcsolatos viták várhatók.

Eleddig most csak kettőt lehetett választani a hétfő-csüt délutáni sávból, de igazából nem is nagyon akarok mást. Ha minden jól megy, a fentiekhez jön hozzá a szombat délelőtti (9-13 h) nyelvsuli, ill. szeretnék lehetőleg heti 3x úszni is legalább fél-egy órát (reggel nem tudok 6-f7-kor felkelni ehhez, szal kb. a szerda-péntek du., csüt. este, vasárnap merül fel (furák a nyitvatartási idők).

Az a hétfői lyuk meg pont jó lesz dánozásra, mert az esti szabadidőben mindig nehezebb leülni tanulni, mert fáradt az ember. :)

....és højskole!

Pénteken szinte egész nap utaztam, de elértem a vonatot szerencsére, úh. terv szerint vacsi közben ideértem (25 perccel előbb kellett volna papíron, de szóltam előre, h. az nem megy). Vacsi után Marko segítségével rögtön megtaláltam a szobatársam, aki örült nekem, és így kulcsot se kellett vadásznom előbb, h. bejussak. Giedrének hívják (nem a kulcsot, a szobatársamat), litván, klasszika filológia BA-t és education MA-t végzett, könyvesboltban dolgozott, most meg itt van, és outdooros lesz (de csak mert az olcsóbb, mint a EuroClass). És jófej, elsőre megtaláltuk a hangot, meg örült h. én már ismerem a sulit, lehet tőlem kérdezni. :) Tegnap este meg a nagy közös filmnézés után kaptunk egy listányi kérdést, kiscsoportokban beszélgettünk, mi meg épp ketten egymással ültünk le, úh. nagy beszélgetés kerekedett, családról, tapasztalatokról, véleményekről, bőven eltérve a filmtől - klassz volt, mert ilyesmiig nem feltétlenül jut el az ember amúgy 2. nap. :)

Amúgy vasárnap este a már ismert első felpörgetős-ismerkedős program. Aztán másnap délelőtt a szintén tavalyról ismert állomásos "játék" a working groupokban. A morning assembly Grundtvighoz kapcsolódott, a feladatok meg Carsten beszédének kül. részeihez. Először Michael és Maren vezetésével egy ötletbörze, h. mit tudnánk mi tenni, h. ne fogyjunk ki a nyersanyagokból, pl. bizonyos fémekből (ami mobilokhoz, tv-khez kell). Aztán egy politikai szituációs játék Olével és Jannel, h. ha Silkeborg önkormányzata lennénk, kb. 10 db 1-2 M dk-ba kerülő célból melyeket választanánk, ha csak 5 M dk-nk van - volt egy 2 fős expert team, mi többiek meg demokratikusan kellett (volna) döntsünk, és hát ugye az jött ki, h. az "expertek" jóval hatékonyabban tudták megvitatni a dolgot az idő szorításában. Aztán daltanulás  Annával és Simonnal (csak másik, mint tavaly :)). Aztán játékok Trinével és Jacobbal: megfigyeltük egymást párban, aztán elfordulva az egyik 5 dolgot megváltoztatott (pl. mandzsetta felhajtása, cipő levevése stb.) és ki kellett találni, mi az; aztán kaptunk 1-1 állatot, amit el kellett játszani, és megtalálni ugyanazt az állatot a többiek közül; aztán ez húzott cetlikkel: pl. vagy biciklis, aki elvesztette a sisakját, vagy sisak voltál, vagy vakvezető kutya, vagy azt kereső vak ember.
Aztán némi "filozófia" Jonasszal: ember vs gép különbségeket, jellemzőket kellett gyűjteni, aztán ennek kapcsán vitázgattunk.

Szóval a tanáraink kitettek magukért. :) Én jobbnak éreztem a mostanit, mint a tavalyit, de lehet, h. csak mert nem emlékszem már mindenre akkorról, plusz akkor még nem ismertem a tanárokat, és kevésbé tudtam értékelni, mennyire passzol hozzájuk az adott téma. :P

Délután workinggroup-séta (ez is volt tavaly is), ja a WG teacherem Simon lett, egyébként az egyik ghánai srác van nálunk, Nabila (29, tanár elvileg), a német EC-s srác aki 17 éves, Michael, az egyik új ukrán lány, Katya, akiről mást nem tudok még, csak h. ő is abban a szervezetben van, mint Dása, meg dánokból 2 srác, Morten és Niels, és 3 lány, Anna, Nanna és Sarah, plusz még az új magyar srác majd hozzánk jön.

Aztán commoncore subject választás, angolul ugye csak az Int.cult.learning van, ill. az újak jó része persze felvette a dánt. Este film, amit már említettem.

Mindeközben persze szabadidőkben, kajánál stb. igyekszik az ember ismerkedni, beszélgetni, szerintem most egységnyi idő alatt jóval több emberrel sikerült, mint tavaly, mármint úgy, h. nem is felejtettem el legalább archoz kötni, h. kivel beszéltem az adott dolgot. :) (És az összes WG-tagom nevét tudom, nemtom feltűnt-e!!) Jó az, h. a helyszín, program stb. nekünk már nem új, és van idő-energia figyelni az emberekre. Plusz a feltöltődött-pozitív hangulatomnak hála tényleg sikerül is nyitottnak lennem többnyire, nomeg a kb. 2x annyi international jóval feltűnőbb, így a dánok is hamarabb észbe kapnak, h. hahó angolul. :) Nézzükcsak, Mikael, Laura, Yussif, Michael, Jette, Bolette, Johannes, Erika, azaz 18 új nevet tudok már, akinek az arcában is biztos vagyok, ez tőlem nagy szó. :D

Ma meg délelőtt hosszú szövegelés volt, mert előbb morningass. (NB. ha a fekete táblára kiírják, h. "in the ass. hall", mindig kísértést érzek kijavítani "ass.hole"-ra), aztán workshop választás (van pár új, úh. nem volt könnyű választani, eredmény sajna még nincs, de ha minden jól megy, akkor musicgarage, theatresport és swingsisters lesz!), aztán coffee breakben váratlan ünneplés, mert Carsten (headmaster) 60 éves, szpícsekkel, aztán még a már ismert konyha-office-cleaning ismertetők, hát megfájdult a fülem a headsettől a bő 3 óra végére.

De a délután jobb volt, city tour, nem ua., mint tavaly év elején, bár nekem sajnos ismert (a térképes, amit outdooron csináltunk), de a WG összecsiszolására jó volt. :) Este meg a szintén ismert volleyball bajnokság (röplabda, na, erre van használt magyar szó :P), amit továbbra se tudok játszani, úh. szurkoltam megint, sajna csak egyet nyertünk, egy döntetlen, egyet meg egy ponttal buktunk el (jóval nagyobb hátrányból felhozva).

Szóval eddig minden tök jó. Ja, és még a srácokból is mintha jobb lenne a felhozatal, mint tavaly, több az olyan arc, amire jó ránézni. :D De persze a többség még mindig kicsi. Van egy látványosan metálos srác, hosszú fekete hajjal és szinte mindig kalapban, ickére emlékeztett vékonyabb és alacsonyabb kiadásban, némi Alewes mozgással. :D De megnéztem fb-n és ő is kicsi ('91-es) /csak ha már hosszúhaj-mániás vagyok :P/.

Várom már, h. beinduljanak az órák rendesen :)

Na végre van egy szusszanásnyi idő. :) Fura, hogy a pörgős napok mindig összesűrűsödnek, aztán utána jön egy picit hosszabb mindennapiélet-periódus. (Azért utóbbi most még nem ért ide, asszem. :))

Adósságom még a szilveszter, ami klassz volt - az első felét IHB-n, a második felét (kb. f12-től) Cuééknél töltöttem, így mindkét helyen rövidnek tűnt az ott töltött idő, de igazából egyiket sem hagytam volna ki, és végül a sorrend is jó választásnak bizonyult. IHB-n jó volt látni sokakat (neveket nem írok mert kihagyok vkit :)), dumálni meg pletyizni csak úgy mtt-s módra kisebb-nagyobb körökben, iszogatni, beszélgetni kicsit Mátéval meg később Mauval meg ha kihagytam még vkit akivel ketten is sikerült az azért van mert lyukas az agyam. :P
Cuééknél meg jó volt társasozni (Citadella, Hobbit), meg jó volt a "minthamostlettvolnatavalyilyenkor" hangulat, meg a lassan "megszokott" társaság; és ezúttal nem késtük le a himnuszt, csak a harangszóra hittük először, h. visszaszámlálás. :P

Aztán utána tali- és pakolóhét (=szobában dobozolás), kár h. több tali nem jött össze végül, ámbár a megvalósultak minőségére nem panaszkodhatom. :) Közben némi utsó pillanatos LEP besegítések (infópult anyagok, esti raktárazás, to.hu cikk frissítés...), aztán maga a LEP ^^ 4,5 óra alvással, 7-re menni dekorálni, aztán csak elkészülni nagyjából, káoszt uralni, BF-ot időnként felvidítani (amennyire ment), Metával pultozni, Idhrennel jegyezni, Selivel és Estelwenékkel beszélgetni kicsit, Narb és Olosta ékszereit  megcsinálni, Alcar-előadást hallgatni, büfézni, aztán hamar eljött a 4 óra. Szerintem igen jó hangulatú rendezvény lett, az elején a pici káosz egyáltalán nem volt para, hiszen mintegy 10-20 külsős érkezett meg az első fél-egy órában. A relatíve kevés vendég ellenére délután minden teremben jó hangulat uralkodott, semmi "pangazegész"-fling nem volt.
Némi pakolás után pub, kerekasztal-beszélgetés, ami érdekes volt, aki panaszolja, h. nem érdekelte, szvsz minek jött oda korán, ki volt írva a programba, h. ezzel kezdünk. Szerintem a zsúfoltság is elviselhető volt, a pult előtti asztalnál meg igen jó társaság gyűlt össze, ill. rotálódott időnként (így persze a koncert nekünk inkább háttérzene volt), jó volt eldumálni velük:) (Minc, Máté, Csaba, Orsie, Fox, Druék, Lamyék, később Márk, Panda... stb.) És jó volt, h. folyton jöttek új arcok, akiknek lehetett örülni, puszit adni, pár szót váltani. :) Vagy többet, mint Ratzcal meg Pandával a végefelé.
Én a magam részéről 9-f10-re elég fáradt voltam (plusz ugye másnap 9-re irány a reptér), bár tény, h. kissé korai volt a távozásra buzdítás.

Szóval nagyon jó volt feltöltődni, egyrészt megszokott, produktív tevékenységgel (lep-es segítés), másrészt a rengeteg kedves, réglátott ismerős arccal, mosollyal, öleléssel, biztatással, jókívánsággal. Hogy elfoogadtok, értékeltek, hisztek bennem. Féltem, h. LEP után szociális sokkal fogok idejönni, de nem ez lett, hanem a biztos hátország, odatartozás tudata, és batyuban a sok pozitív energia, amit kaptam tőletek. Ez nagyon kellett, h. újult erővel és önbizalommal vágjak neki ennek a félévnek. :)

Ez egy nagyon hosszú év volt, nehéz összegezni. Különösen, hogy a második fele korántsincs lezárva, folytatódni fog.

Ezt írtam január 2-án, a 2010-es évösszegzés végén:

"...szeretnék egy olyan 2011-et, ahol jobban érzem már ennek a sok küzdelemnek, változásnak, tanulásnak (nem az egyeteminek...) az eredményét, jobban tudom élvezni az életet, és elérem azokat a dolgokat, amiket szeretnék. Nem bánom azt se, ha kicsit kevesebb minden történik, megélhetőbb eloszlásban... :) És soha, de soha többet nem akarok olyan mélypontokat, amelyek idén az évem első kétharmadát végigkísérték. Szeretnék olyan nyarat, mint 2006 csodálatos nyara volt, mert szeretnék így, kinyílt szemmel és a dolgokból többet értve is úgy örülni, mint akkor, amikor még csak naivan rácsodálkoztam a világra. Mert az élet csakazértis szép! :)"

Sokminden teljesült, sokminden nem.

Volt egy LEP, ahol sofőrködtem, de mivel tapasztalatlanságból el lett b*szarintva a logisztika megszervezése, ez egyik legkimerítőbb és legrosszabb szervezési-segítési élményemként marad meg sajnos. Maga a rendezvény nem volt rossz, beszélgetni sokakkal, Éirit hallgatni, meg ilyenek.

Aztán volt egy táncverseny január végén, két éremmel (baby reel 7. hely és three-hand 3. hely), előtte sok készüléssel-izgalommal. Jó volt ilyet is kipróbálni, és élveztem 3handezni Metával. :) Közben persze túléltem a vizsgaidőszakot is.

Volt Szörnyek Keringője farsang, jó volt csak résztvevőnek lenni, jó volt a táncrend, a keringőblokk és a buli. Volt angolozás a Kellner-ösztöndíj miatt, de aztán elbuktam a tesztet (így is tök jó lett, csak nem elég a nagyon magas elváráshoz). Meg Sebestyén-kirándulás is, ha már márciusnál tartunk.

Igazából az első negyedév belül arról szólt, hogy a 2010 utolsó hónapjait helyére tegyem. Ahogy Csabával a rengeteg skypeolással és néhány emlékezetes talival átalakult a kapcsolatunk egy nagyon mély barátsággá, mert mindkettőnknek fontos volt annyira az az alap, amit megteremtettünk az ősszel, h. megküzdjünk ezért. Közben helyre kellett tennem magamban is az érzelmeket, meg az emtétések totál értetlen, esetenként ellenséges (bár félismereteken és hamis feltételezéseken alapuló) hozzáállását a történtekhez. Ez egy eléggé hullámzó három hónap volt, az ismeretes zárással, ami aztán megint újraértékeltette bennem a saját szerepemet. Érdemes visszanézni a blogomat március utolsó napjai és április közepe között: amekkorát zuhantam (magam számára is váratlanul), olyan gyorsan álltak össze a dolgok nagyon pozitívvá (ld. ápr. 13., ahol 2006 nyarához hasonlítom a lelkiállapotom :)).

A tavasz... hát arra nem mondanám, h. nagyon teljesült a "kevesebb dolog történjen, élhetőbb eloszlásban" kívánság. :D Ámbár inkább a dolgok pereméről szemlélődtem, kihatott rám érzelmileg, ami a barátaimmal történt. Aztán júniusban apa kórházba került, júliusban Mama ment be, és egy héttel a műtét után rosszra fordultak a dolgok... akkor még nem tudtuk, mennyire.

De ne szaladjunk előre, áprilisban még volt egy TLV döntő, ami végre összegezte az évek tapasztalatát, és - az előző évi táborszervezés nagy terhelésének is hála - nem stresszelve, mégis maximalistán is igen jó lett. :)

Májusban meg jelentkeztem Silkeborgba, és jött is hamar a válasz, hogy mehetek. Volt tábortüzezés Thereon tiszteletére, meg hírhedett májusi IHB. Júniusban klassz Paddy-koncert (volt előtte is, de ez különösen emlékezetes), és még fotó is készült. És vizsgaidőszak-közi GilmoreGirls nézés, avagy én is totálisan fertőzött lettem. :) (amúgy nem nézek sorozatot; DoktorHouse volt előtte amiből TV-ben nézegetés után kb. 4,5 évadot sorban is végignéztem, de aztán ráuntam)

Volt Főnixvizsga, ahol végeztek a volt oszttársaim, és bankett, ahol felszabadultan tudtam beszélgetni.

És közben persze szerveztük a Tábort, a PLÖMmel, akikkel nagyon klassz csapatot alkottunk. Hamar összeállt a team és a hangulat mindvégig jó volt, számíthattunk egymásra akkor is, ha valaki elcsúszott a dolgaival vagy kimerült. Jó volt, hogy nem volt rajtam annyi felelősség, mint egy főszervezőn, de néha kicsit nehéz is volt, hogy bizonyos dolgokban meg nem adták ki a döntési jogkört a főszervek. És túl sokfelé volt osztva a logisztika, ez nehezítette a dolgunkat. Dehát ha egyszer nem volt kvázi senki, aki idén logisztikusnak jelentkezett (még Zsodoo és én is programosnak jelentkeztünk idén). Szóval volt vele sok meló, de zömmel élveztem. (Mellesleg ez volt a szakmai gyakorlatom is :P)

Érdekes, hogy az egyetemről szinte semmi meghatározó emlékem nincs ebből a félévből. Najó, megírtam azt a szemináriumi dogát, amiből valszeg a szakdogám lesz. Andragógiáról nemigen jut eszembe semmi...

Amúgy is nehéz ezt az évet megírni, mert amik itt külön témákként merülnek fel, valójában egyszerre-párhuzamosan és egymásra hatva történtek. Perszehogy, de valahogy jobban, mint általában.

A sok tavaszi történés mellett egyre inkább körvonalazódott, hogy az igenis teljesült, hogy hiszek magamban és a világban. Kinyíltak a dolgok, a lehetőségek, az emberek, privát talikra is volt mód, IHB-n és egyéb talikon és könnyebben ment a beszélgetés. Június volt a felfutás, még sok vívódással és választással. Aztán júliusban, a Kaláka fesztiválon jöttek meg a válaszok. És a döntés. És a két út, amelyről úgy látszott, kizárják egymást. És amint lemondtam az egyikről, és magamban képes voltam tisztázni a dolgokat, és elindulni a másikon, kiderült, hogy a másik lehetőség is az ölembe pottyan. Hát, ezt nem fogom elfelejteni. :)

És jött a Tábor, ami nagyon jó volt. Annak ellenére, h. vészmegoldásként nyakamba szakadt a büfé is, és a pénzügyekben is be kellett segítenem (holott a SZRÓ-k önmagukban is sok energiát igényeltek), valahogy nem éreztem magam leterhelve se időben, se energiában. Sokat tudtam SMT-kkel is lenni, polipkákkal lazítani a padláson, és energiát adni néhány szervezőnek, akinek kevesebb volt. Észrevenni problémákat és szólni a főszerveknek. És emellett volt idő írórendre, és élvezni a tábort.

Az augusztusból megmaradó két hét a tábor utáni szocializáció jegyében telt, illetve a készülődésében. Volt néhány nagy beszélgetés és érdekes tali.

És augusztus közepén valami olyasmi kezdődött, amit nem lehetett elképzelni se.

Egyrészt a kulturális sokk lényege, h. nem tudod, még ha a legjobban felkészülsz se (ami nem történt meg, csak részben), hogy milyen apróság fog különbözni, és a különbözőségek közül pont téged mi fog zavarni.
Másrészt a sok jó dolgot, programot, lehetőséget, inspirációt se lehetett elképzelni.

Valahogy nem válnak ki nagy események ebből a félévből, najó, talán az első aarhusi látogatás FDF-fel és Gellerup Churchcsel, az utazás, Brandbjerg, és a talik Lemmével. A többi sok apró mozaik, részben kavarog még bennem is, részben csak akkor áll majd össze, ha a következő félév mozaikjait is megszerzem.

Olyanokat tudok említeni, hogy sokat fejlődtem úszásban, hogy szinte mindenkinek agyagoztam karácsonyi ajándékot, hogy tapasztalatot és önbizalmat szereztem idegenekkel való munkában, hogy tanultam egy csomó klassz játékot, láttam szép és új helyeket. Hogy küzdöttem a szocializációval, sok sikerrel, de a language barrior miatt majd' annyi kudarccal és megfutamodással. Hogy előbb a minden igyekezetem ellenére otthonról mégis lezáratlanul magammal cipelt dolgok, meg az új hely megszokása, aztán a Mama betegsége és halála nehezítette a dolgomat. Hogy a júliusban csúcspontot elért önbizalmam és energiám néhány hónap alatt teljesen felemésztődött, és csak lassan kezd visszaépülni. Hogy az, hogy akkor, júliusban rájöttem, mit akarok az élettől, nem elég, ha sok dologban nem vagyok biztos abban, hogy ki vagyok.

Jó most ez a szünet, ezeket átgondolni kicsit, nomeg feltöltődni a saját közegemben, ahol minden természetes és otthonos, és az új kezdeményezéseket siker követi. És aztán nekivágni a következő félévnek, és kevesebb félelemmel és visszavonulással keresni tovább a válaszokat a felmerült kérdésekre.

Hát... teljesült-e végülis, amit vártam az évtől? A tavasz valóban kamatoztatta az előző év eredmémyeit. A nyár (najó, a július-augusztus) nagyrészt csodálatos volt, bár rövid, s ha nem is úgy, mint 2006, szép és pozitív. Csúcspont mindenképpen. És ha az elkerülni vágyott mélypontok messzire is járnak, az elmúlt pár hónapban azért volt sok sírás és nehézség.

2012-től, azt hiszem, nem várom már, hogy több magától-jövő vagy könnyen-megszerezhető örömet hozzon, mint küzdést és bánatot. Tudom, hogy a következő félévben kijut majd még az utóbbiból is elég. Azt szeretném, ha megérné a küzdés önmagammal, és azt, hogy ne vegye el annyi energiám, hogy szinte feladjam, ahogy most az utolsó hetekben Dániában. Szeretnék több sikert, és tudom, hogy ezért többet kell tennem, de muszáj hogy kívülről is jöjjenek a pozitívumok, mert messze, egyedül amúgy túl nehéz.

És remélem, hogy a nyár már szép lesz és felszabadult, és az év második fele pedig már sok eredményt és örömet hoz a nehezített pályával való megküzdés után. :)

Legyen szép évetek Nektek is!

Aztán immár itthon, karácsonyi készülődés, bevásárlás, sütés-főzés, közben azért tali is akadt.  Szerdán apánál jártam, este Artemisznél (elő)névnapozás; csütörtökön pedig előbb Csabával forraltborozás-becherovkázás, aztán Cuével vörösmartyterezés és kávézás (vicces volt délután ülni be "kocsmába", este meg kávézóba). Most már elárulhatom, hogy Csaba általam agyagozott Rubik-bögrét kapott, valami ilyesmit, csak nem ilyen gyárilag perfektet. :P Büszke vagyok rá, h. neki való lett :) (Cuéé akkor még összefűzésre várt, úh. csak holnap kapja meg. Artemisz kerámia gyertyatartót és dán viaszgyertyát kapott.)

A karácsony este idén egész jól sikerült. Már délelőtt jártam apunál, aztán befejeztük a kései ebéd készítését, megettük (a szokásos majonézeskrumpli mellett nemcsak rántott, de márványsajtos szószban úszó sült hal is volt, nyami!), díszítettünk fát, és ajándékoztunk. Meg sütiztünk, azt mondjuk azóta is folyamatosan a napi egy meleg étkezés mellett. :P

Aminek talán legjobban örülök, az A hobbit társas, Kingától. :) Korábban nem is hallottam róla (gondolom, új), de persze kipróbáltuk (sőt, azóta Koppánnyal és Xeó-Zsófival is játszottunk egy kört vele 28-án, mikor itt jártak), és NAGYON jó. :) Jól kitalált, szép kivitelezésű, és visszaadja a sztori hangulatát - hiszen arra épül, h. a játékosok törpök, akik egyénileg is igyekeznek minél több kincset szerezni, de a veszélyek (főleg Szmóg) ellen össze is kell fogniuk. Ha csak az egyéni érdekeiket nézik, lehet h. sok kincsük lesz, de elbuknak. :)

Ezen kívül kaptam egy könyvet Kányádiról, egy ír zenei CD-t, egy kék alkalmi felsőt, meg egy barna mintásat kardigánnal, hűtőmágnest, sampont...

Amit még kiemelnék, az a Nyugat DVD: a Nyugat összes évfolyama elektronikusan, rendszerezve, kereshetően, jegyzetelhetően stb. Tökjó. :)
A másik pedig a fülbevalók (lett volna egy olyan is, ami nyaklánccal van szettben, de kiderült h. elkelt és nincs anyaga a gyöngyösnéninek újra :(), egy hematit leveles (van nyakláncom, ami illik hozzá), egy delfines, egy bordó starowski és egy pici ezüst szinű golyó. Plusz Erikától, anya kolléganőjétől megkaptam az alább linkelt lepkéset, ill. Csabától is kaptam egy zöld köveset. :) Szóval most el vagyok látva rendesen. ^^

25-én újabb ünnepi ebéd, aztán este Kaláka-koncert, ahol még az újabban megjelent Hangzó Helikonok egészítették ki az ajándékok sorát (Kaláka - Szabó Lőrinc és Hobo - Pilinszky).

26-án punny-nap, anya csinált zserbót (azt kell tudni, hogy azt mindig a Mami szokott... :(), este meg megnéztük A falu jegyzőjét (amit még tavaly kaptam DVD-n, de nem került rá sor eddig).

27-én dél-amerikai élménybeszámolós Kaláka-koncert. 28-án társas-délután. Tegnap du. könyvtárazás. Ma meg apunál jártam, meg punny meg pakolászás meg begyúrtam a gesztenyéskifli tésztát, h. legyen holnap.

Persze a sok punnyal-pihivel sok-sok gondolat is járt, önértékelés, Dánia-értékelés, mindenféle. Tán majd valami ide is kerül belőlük. :)

Beszámoló-adósságok így évzárás előtt.

Szóval 18-án, vasárnap este volt a félévzáró parti, nagy lakomázással, azalatt némi nosztalgiázó "műsorral". Utána a tanárok meglepetése a nagyteremben: diákparódiák. Ellopatták egyes emberek jellemző cuccait a szobatársaikkal, és kis jeleneteket adtak elő. :D Sajnos dánul volt, szóval keveset értettünk (és rosszul esett, h. nem szóltak előre, h. bocs de képtelenség fordítani - pl. akkor direkt olyan mellé ülök, akit tudom h. zaklathatok legalább egy-egy mondat fordításáért). De így is vicces volt, és így is egy csomó olyan dolgot fejezett ki, amit csak az ért, aki volt hojskolés, lehetőleg Silkeborgban és lehetőleg ebben a félévben. Aztán egy diákokból összeállt együttes még egy koncertet is rittyentett nekünk, amire végre táncolni is lehetett és a lelkesedés is megvolt rá.

Aztán volt egy érdekes beszélgetésünk Dariával, ami azért jó, mert volt köztünk némi távolságtartás eddig, ami időnként feszültségbe csapott át. Most viszont léptünk egyet egymás felé tök nyitottan, ami jó.

Hétfőn nagytakarítás, pakolás, délután templomi karácsonyozás - nem pappal, hanem néhány tanár beszélt (papíron kaptunk fordítást), a kórussal énekeltünk utoljára, és tök jó volt, h. megkérdeztek minden internationalt, h. szeretnénk-e a saját nyelvünkön is felolvasni a Lukács evangéliumából az igerészletet, így a dán mellett magyarul, hollandul és szlovénul is elhangzott.

Aztán már csak csomagolás befejezése, utolsó vacsi, repjegynyomtatás... és utolsó közös program: "tánc" (alias körbesétálás) a karácsonyfa körül, mert a dánoknál ez hagyomány, dán tradicionális dalokkal. Az "Ittakarácsonymárés"-t, amit a Kaláka is szokott énekelni magyarul, és amúgy tán spanyol(?) eredetű, ők is ismerik dánul. Aztán jött Viggo (nem a Mortensen, hanem a gondnok), motoron, amire rá volt írva, h. "Rudolf". És hozott a tanárok gyerkőceinek ajándékot (meg másnak is, ha adott be előtte a közösbe; én nem szántam erre pénzt). :)

Aztán utolsó simítások, mellesleg TLV-pontszám-feltöltés gyorsan, nagy búcsúzkodás, és irány a vasútállomás (Trine kivitt minket a kisbusszal, mert Zsuzsival és Dariával együtt mentünk). Hosszú vonatút, aztán hosszú nyűglődés a reptéren, aztán repülés Bécsbe, rövidebb nyűglődés a másik reptéren, késő Orangeways, aztán késését Bp-ig tovább emelő busz. Aztán örülés az átfagyott, ámde lelkes fogadóbizottságnak by Artemisz, Estel, Meta (meg Kinga és Anya :)). És spontán kakaózós-dumálós-kajálós este a lányokkal nálunk.

El vagyunk kényeztetve itt a XXI. században. Régen ilyen távolságból még ha naponta írtak is levelet, csak hetek múlva ért oda a címzetthez. Nekem meg nem elég jó, hogy van skype, cset, e-mail, hiányzik az, h. ha kedvem van valakit felhívni, vagy írni egy sms-t, mert valamit frissen szeretnék megosztani, megtehessem. Mert megszoktam. Pedig nem tudatosult bennem, hogy ezt olyan sokat csinálnám, de pl. vizsga vagy ZH után tök jó rögtön felhívni anyut, h. hogy ment, meg néha évközben, kisebb dolgoknál is, ha meg akarom osztani. Meg az sms-ek Csabával, ami szintén nem volt mindennapos, de néha kölcsönösen sokat jelentett, ha volt valami fontos és meg lehetett osztani, nem kellett várni, míg netközelben legyünk meg ráérjen a másik.

Mindegy, 2 nap múlva ilyenkor már a vonaton leszek Koppenhága felé. 3 nap múlva ilyenkor meg már a saját ágyamban alszom.

A tegnapi utolsó koncert tök jó volt. Meg jó hosszú is, mégis klassz. Tökjó olyan embereket látni-hallani a színpadon, akiket ismerek, ha jórészükkel nem is igen beszéltem. De tökjó látni, h. állati tehetségesek. És jó volt most része is lenni ennek, mert énekeltünk a Swingsistersszel, meg rábeszéltek, h. énekeljek én is - SwS-en minden héten készült valaki egyéni énekkel, én múlt héten kerültem sorra, és magyar népdalokat énekeltem. Mert azok nekem fontosak, talán már írtam erről valaha a blogban, hogy még egy újonnan hallott is olyan ismerős - zenei anyanyelv. Már Oxfordban is, amikor legjobban honvágyam volt, elmentem a parkba és egy órát énekeltem magyarul. Itt meg olyankor szoktam, amikor sétálok befelé a városba a tóparton. Node gondoltam, ezt megosztom velük is, meg elvégre ebben van tapasztalatom, angolul sosem énekeltem semmit egyedül (csoportban se nagyon), ha meg már úgyis magyarul, akkor népdalt. Szóval sikere volt, és mondták h. énekeljek a koncerten is. És végülis nem kellett sok győzködés, jól esett h. így látják, h. érdemes lenne, szóval bevállaltam. Megvariáltam az eredeti ötöt (mert Lia mondta, h. akkor nekik is részben új lenne), ami nem olyan egyszerű, mert hogy a fenébe válasszak csak ötöt?! (Több azért már túl hosszú.) Mikor annyit szeretek, meg annyi híres, meg mondjuk illik a lassú-szomorútól a vidám-gyors felé elmozdulni egy népdalcsokornál (hát nem vicces, h. olyan tudásból élek, amit még 10 éves korom előtt tanultam?). Szóval SwS-nek a Nekünk a legszebbik estét, az Elindultam szép hazámból, a Le is szállnak, fel is szállnak, a Kalocsába nincs több kislány meg a Nem vagyok én senkinek sem adósa volt. Az első 3, mert nagyon szeretem, de szinte az összes kedvencem lassú-szomorú, szal kellett vidám is, és a csúfoló jellemző és kalocsai, és anyától tudom, a másik meg ugye Kodálynak hála híres, poén és a maga műfajában tökjó. Ebből tegnapra maradt a Nekünk... mint első és a Nem vagyok... mint 4., jött közé a Zöld erdőben zöld mezőben sétál egy madár és az Általmennék..., a végére meg a Boncidai. A 2., mert szintén nagyon szép és kedvenc, a 3. mert híres és kedvenc, a Boncidai meg mert híres és poén és az ájnánáná jó lezárás. De igazából a 3. helyre a "nemolyannagyonlassú" pozícióra egy csomó jelöltem volt...

Szóval az tök jó volt, hogy utána egy csomóan odajöttek, h. tök jó volt az énekem, és h. élvezték és tetszett. Ez, azt hiszem, még kellett ide a félév végére, hogy tegyek valamit, amit a közösség élvez, és legalább egy kis időre emlékszik rá. Épp azt állapítottam meg kedden, hogy az a rossz itt, hogy a sok kihívást és stresszt ellensúlyozó jó dolgok 90%-ban kívülről jönnek, olyan benyomások, élmények, amiknek passzív befogadója vagyok, és bár nagyon klassz ezeket átélni, de hiányzik-hiányzott a sikerélmény, ami a szükségképpen jelentkező kulturális-szociális inkompetencia élményét ellensúlyozza.

És mindjárt megyek haza, ahol nem leszek kulturálisan-szociálisan inkompetens.

Mellesleg megjegyezném, ha valaki karácsonyi ajándékot szeretne adni nekem, de még nem tudja, hogy mit... régóta szemezek Narbnak ezen alkotásával ("Vörös Szirmok Földje"), csakhogy nincs ennyi pénzem, azaz van, csak olyan fura szerzet vagyok h. nem költeném magamra... Pedig szééép. *.*
Ill. anyától fogok kapni néhány ékszert a gyöngyös ismerőse boltjából, amiket én választhattam ki, de ez a füli nem fért bele a keretbe, pedig szintén tetszik. :)

Ne kérdezzétek, honnan jön a hirtelen ékszerkészlet-felújítási vágyam :D (mondjuk tény, h. több szép darab is tönkrement/elveszett az elmúlt évben... :()

...szóval lassan időszerűnek tartom jelezni, hogy DECEMBER 20-ÁN, kedden 15:50-kor érkezem a Népligethez(!), pontosabban az FTC stadion mellett lévő Orangeways megállóba (Bécsig repülök, onnét). Ha szeretne valaki kijönni elém. :)

Továbbá mind a karácsony előtti napokban, mind utána (egészen január 7-ig - 8-án reggel repülök vissza) mindenféle találkozóegyeztetésre nyitott vagyok, keressetek meg bármilyen csatornán! :)

Hétfőn az outdoorosokkal óriáshintáztunk. Az előkészületeket nézve kissé ijesztő volt, nagy magas fákról 3 kötél, mit kell itt csinálnunk?! Aztán kiderült: két kötelet az övünkre csatoltunk, öv alatt a "beleülős" fajta fa(l)mászóövet értsétek. A harmadikat pedig átmenetileg a csathoz rögzítettük, és a fa magas ágáról lelógó másik végét az összes többiek elkezdték húzni, így szépen fellifteztünk a kívánt magasságba. :) Majd a húzókötelet az övünkhöz rögzítő kis fekete kar elfordításával eloldottuk magunkat, és zuhaaaaantunk, persze csak fél másodpercig, amíg a másik oldalon fel nem lendült a hinta, és visszafelé már szépen hintaszerűen, kényelmesen lendült, majd lengett tovább, az arcomat simogatta a menetszél, a szemközti dombtető meg szemmagasság alatt volt. :) Tök jó érzés volt. Nem mertem nagyon magasról indulni, de cserébe mentem két kört (volt idő repetázni, aki akart, mert párakat elriasztott, h. magunknak kell kicsatolni a nagy magasban a kötelet, és hogy egy kivétellel zuhanás közben mindannyian sikítottunk :D de tényleg csak az első fél másodperc ijesztő, az is csak az adrenalinlöket miatt, egyébként nagyon biztonságos érzés, számomra biztonságosabb volt, mint a famászás - talán azért, mert ott az esés veszélye az a saját rossz mozdulat lehetősége miatt állt fenn, és mászás közben nem érezte az ember a kötelet, csak tudta, h. ha esne, fél méternél többet nem tudna).

Délután úszáson félévvégi félórás teszt, volt némi kétely, hogy most akkor 675 vagy 725 m-t sikerült úsznom, de mindegy, mert mindkettő nagyon jó, az éveleji 300 m-hez és az utazás előtti 475-höz képest. :)

Kerámián mázas égettünk, az eredménnyel egész elégedett vagyok, attól eltekintve, h. ismeretlen tettes elejtett (és észre sem vette) egy fél pár fülbevalómat, ami eltört és így ki se lett égetve. :( Ez nagyon kiakasztott hétfő este, valahogy összejött addigra sok apróság, még a kórust is kihagytam; aztán összeszedtem magam, de alvás előtt megint kiborultam.

Kedden a EuroClass-szal Aarhusban voltunk, a "Den Gamle By"-ben ("A Régi Város"), ami egy skanzenszerű múzeum, jelenleg extra karácsonyi kiállításokkal. Láttunk többféle régi lakást és műhelyt, szegényebbet-gazdagabbat, ill. a nagyobb épületekben játékkiállítást, karácsonyi kiállítást, poszterkiállítást, valamint porcelán-, ezüst- és órakiállítást. Még kis retró boltok is voltak, könyvek, régi lemezek, szappan, pékáru stb. Trine vett valamit az üvegtárgyas boltban, és elmesélte, hogy az eladó közölte vele, h. náluk nem szokás tegeződni, legyen szíves a(z egyébként már nem használt) De szócskát használni a du helyett. :D (Persze félig poénból. :)) Az utolsó házban, amibe volt időm bemenni, karácsonyi vacsorára terített régi nappalikat rendeztek be, akár karácsonyfával, kibontott ajándékokkal. :) De 2-2,5 óra alatt nem sikerült teljesen bejárni az egész helyet...

Aztán este csináltunk mézeskalácsot Annával és Mandirával, mert előbbinek megígértem, utóbbival meg ők dán sütiket terveztek. A fűszerek arányát kicsit érzésre lőttük be, de szerencsére egész sokmindenünk volt (fahéj, kardamon, szerecsendió, gyömbér, vanília), és így tök jó lett az eredmény. Aztán ma gyorsan kiszaggattuk és kisütöttük, hogy már a working group meetingre legyen, még azt is kitaláltuk, h. mindenki nevének a kezdőbetűjét megcsináljuk. :D (formánk mondjuk csak a kerámiateremből csórt szív és hold volt) Sikere volt.

Hah, éjfél elmúlt, azaz már csak 5 nap, és otthon leszek. ^^

Szombaton farmot látogattunk, egész konkrétan teheneket. :) Két srác szüleinek a két gazdaságát, kicsit északabbra innen (1-2 óra busszal). A srácok megszervezték, a suli meg adta a buszt, és jó sokan jelentkeztünk is. Láttunk aznapos bocitól fejőstehénig mindent, meg kutyátmacskátlovat. :) Képek szokás szerint fb-n.

Vasárnap Odensébe mentem, mert világot látni jó, meg mert Lemméék sulija ott van közel, és ők is jöttek be. Merthogy ezen és az azelőtti hétvégén H.C. Andersen karácsonyi vásár zajlik ottan, lévén Andersen szülővárosa. Sajna én végül (a téves buszmenetrendnek köszönhetően) 12 helyett csak du.1-re értem oda (2 óra vonattal, de reggeli csak f9-től van és nem akartam szkippelni), ők meg 4 helyett csak 3-ig maradtak a városban, így közösen csak 2 óránk volt, de az jól telt. Körbenéztünk a vásárban, aminek különleges része a 19. sz.-i mesterségbemutatós udvar. A belváros eleve szép egységes 19. sz-i jellegű polgárházakkal van tele, nagyon megfogott, minden megvolt benne, amit (turistaként) szeretek egy városképben: egységesség és egyediség, különlegesség. Ahogy Oxfordban az egységes középkori központ, Budapesten a Duna-hidak, Dublinban a színes ajtók és hasonló stílusú házak, Galwayben az egységes-egyedi boltcégérek, vagy ahogy Csaba emlékeztetett rá, mikor meséltem ezt neki, Zakopanéban a hegyoldal (kb. 14 évesen voltam ott 1 napot, szóval magamtól nem ugrott be :P), és persze még lehetne sorolni.

Szóval maga a vásárnap helyet adó központi rész, de maga a vásár is kellően hangulatos volt. A dánoknál a télapó segítője a nisse, piros ruhás kis gnóm, csúnyától a szépig mindenféle emberkealak. Mindenféle anyagból előállítják és árulják őket, bábuként, díszként, akárhogy. A másik jellemző dolog a szerencsehozó szalmakecske, ami dekorációként mindenfelé, de kisebb-nagyobb méretben áruként is előfordult néhol. Ő a korábbi alakoskodás maradványa: eredetileg csúf ijesztő kecskealaknak öltöztek be, és bementek riogatni a házakba, és addig nem hagyták békén az embereket, amíg nem kaptak valami finomságot. :) Riasztó külsejük ellenére már akkoriban is szerencsehozónak számítottak.

Kaja fronton persze lehetett kapni almagolyókat, ami almás szilvásgombóctésztaszerű dolog, meg sült mandulát, meg candyket (likrisz pfuj :P), meg nememlékszemmégmiket, persze drágáért szóval csak szagoltam őket, és ettem a suliból hozott szendvicsem. :)

A vásár örömére a várostörténeti múzeumba ingyenes volt a belépés, Lemme ajánlotta, hogy ők voltak ott korábban, érdemes benézni, és érdekes is volt, a vikingektől a kb. XVI. sz.-ig átfutni a változásokat a városról.
Az Andersen Múzeumba nem volt ingyenes, hanem 60 DKK, dehát egyszer vagyunk itt, úgyhogy bementem (ide már 4 után, mert Lemme már látta korábban). Elég igényesen megvalósított kiállítás, rengeteg dokumentummal és tárgyi emlékkel, és úgy megrajzolva az életutat (a szöveges részek által is), hogy igazán személyes legyen. Meg persze modern kiállításelemekkel is, mint filmvetítés, interaktív portál, amin az utazásai vagy a különböző nyelvre lefordított művei közt lehet keresni stb. A múzeumból átjárás van a feltételezett szülőházra, amit korabeli bútorokkal rendeztek be, és itt van szó a családról. Megtudtam pl., hogy a XIX. sz. elején (ill. előtte) még aktív volt az a névadási gyakorlat, h. Andersen azért Andersen, mert az apja neve Anders Hansen, következtetésképp a nagyapja keresztneve Hans stb., ugyanez a lányoknál -datter végződéssel játszik. :)

Aztán még fotózgattam párat a sötétben kivilágított fákról, majd visszatértem a vonathoz és hazajöttem.

Annyira könnyű elfelejteni, amikor az ember elégedetlenül szembesül azzal, hogy valami nehézséget nem tud megoldani, hogy nem is olyan rég - pár hete, hónapja - még fel se merülhetett igazán, hogy ez legyen a problémája, mert egy előző megoldatlan feladat, vagy egyszerűen csak teljesen más perspektíva rabja volt. Annyira könnyű az új nehézségeket meglátni, és azok miatt elkeseredni, és közben elfelejteni az eredményeket.

Két különböző dolog is vezetett erre a gondolatra. Az egyik az itteni dolgok, a szocializálódás téma, h. könnyebb azt látni, ami még mindig nem megy, mint hogy mennyi mindenben fejlődtem augusztus óta. Kezdjük ott, h. nem azokhoz kéne viszonyítani, akik többedszer élnek fél-egy évet külföldön, pláne nem azokhoz, akiknek nincs is language barrior és kultúrsokk - nekem ez az első alkalom, az első hetek-hónapok bőven elvették az energiát a kulturális akklimatizálódásra. (Hogy az otthonról hozott, minden igyekezetem ellenére lezáratlanul maradt lelki problémákon való túllépésre elment energiáról ne beszéljek.) Ezen túl pedig igenis jóval kisebb energiába kerül megszólalni, kitalálni, mit mondjak, megkérni h. váltsanak angolra, merni odamenni egy társasághoz. Persze, h. még mindig nehéz, és még mindig jut a sikerélményekre majdnem annyi kudarcélmény és kétszer annyi bele se kezdés, de _vannak_ sikerélmények, és egyre inkább csak stressz, és nem pánik- és visszavonuló zóna a közeledés.

[na közben hirtelen tartottam egy kb. kétórás skypeszünetet, mert végre elkaptam a húgom neten :)]

Szóval a másik dolog, ami mostanában újra eszembe jutott, hogy én, aki magyarfakt óta meg voltam fertőzve azzal a posztmodern gondolattal, hogy szavak általi megértés nem létezik, nem tudjuk kifejezni azt, amit szeretnénk üzenni, mert a másiknak úgyis minden szó mást jelent; szóval milyen jó, hogy kaptam lehetőséget újra hinni a szavak erejében, a megértés lehetőségében, és hogy számít, hogy mit mondunk egymásnak. Most már bőven több, mint egy éve. :)
És persze minden egyes lelkizésnél (akárkivel, de főleg azzal a 2-3-4 emberrel, akivel rendszeresen szoktam) átélem újra, hogy vajon mit is lenne a legjobb mondani ott és akkor: együttérzést kifejezni, vidítani, új nézőpontot bedobni, véleményezni szelíden vagy keményen stb... (Aztán mikor néha nyígok ezen, főleg azokon a szitukon, amikor kétfelől is hallgatom ugyanazt a történetet - családban ez abszolút tipikus ugye -, akkor elfelejtem közben, hogy mennyivel jobb ez, keresni a szavakat, és agyalás nélkül használni őket, hinni az erejükben, hogy megoldást vagy segítséget hoznak.) Nincs már sehol a filozofálgatás arról, h. megértünk vagy félreértünk, mert MUSZÁJ mondani valamit, MUSZÁJ hinni abban, h. a szándék átmegy, hogy hat a másikra, hogy segít. -- Ha hatvanhatodszor ugyanaz, ha totál új a téma vagy a reakció, voltaképpen úgyis a beszélgetés ténye és a benne húzódó érzelmek számítanak. De valahogy mégis az is számít, hogy pont mit talál mondani az ember. És azt, hogy mit mondjon, csak akkor tudja kitalálni, ha figyel, nagyon figyel, a másikra, az aktuális hangulatára is és a problémája összefüggéseire is, emlékszik arra, amit korábban beszéltek, vagy máshonnan tud róla (blogból, régi közös élményből, mástól stb.). Nekem ha van is egy nagyjábóli véleményem egy adott, éppen meglévő helyzetről v. zajló eseményről, általában pontosabb véleményt csak a beszélgetés folyamatában alakítok ki, és ha egy "én így és így látom a helyzeted, szerintem erre kéne lépned" lelkizési szakaszba is eljutottunk, még akkor is változhat a véleményem, az illető válaszainak függvényében. Mert nem hiszek abban, h. vannak általános érvényű válaszok, hogy adott szituációban mi a helyes viselkedés, legyen az egy csapatvezetői konfliktus, szerelmi bánat vagy baráti veszekedés. Abban hiszek, hogy az embereknek szüksége van rá, h. együtt (lehetőleg hangosan, de akár írásban is) gondolkozzanak valakivel, hogy kapjanak külső nézőpontokat az általában érzelmekkel terhelt problémájukhoz, de egyszerre kapjanak együttérzést és támogatást is, tehát mégsem csak külső-objektív, hanem szubjektív nézőpontot, ami velük érez, de képes ellentmondani is, meg főleg változni.
És persze én is nagyon örülök, ha valaki így hallgat meg engem, és így tud reagálni az én problémáimra. Szerencsére van egy pár ilyen ember. :)

Filozofálás abbafejezve. :))

Megkaptuk a következő féléves tájékoztatót.

Lesz két hosszúhétvége, feb.11-13. (szombat-hétfő) és márc. 9-11. (péntek-vasárnap). Az utazás márc.25-ápr.4. (ez nem jelenti, h. végig, csak eközött), a Family & Friends Day pedig ápr.28. Szóval ha valaki gondolkozik a meglátogatásomban, ezeket a dátumokat érdemes figyelembevenni :) (feb.11-én egyébként a dán tolkienitáknak van "annual winter banquet"-je CPH közelében, és pl. elte btk-n csak 13-án kezdődik a szorgalmi időszak... ;)) /jelenleg még vannak 15 e Ft körüli repjegyek 1 útra megfelelő napokon/